Legendák

Szent Anna-tó legendája 1

 

alamikor réges-régen a mai Szent Anna-tó helyén és Bálványos-hegyén két hatalmas vár állott, melyeknek még hatalmasabb urai testvérek voltak. A két úr messze földön híres volt kegyetlenkedéseiről, alattvalóikat kínozták, sanyargatták, s a testvéri szeretet helyett egymással is csalafinták, rossz szándékúak, nagyon irigyek voltak.

Egyszer a bálványosi várba egy gyönyörű, arannyal, ezüsttel, gyémánttal kidíszített hintóval, melyet nyolc szilaj paripa húzott, egy nagy úr érkezett. A házigazdának erősen megtetszett a hintó és a lovak, s kérte a vendéget, hogy adja el neki. Cserébe hét falut ígért, azonban a vendég úr hallani sem akart róla, s bármennyire is unszolta, hajthatatlan maradt. Mikor ezt látta a vár ura, cselhez folyamodott. Nagy mulatságot rendezett. Reggelig ittak, s mikor a vendég úr "jól állt", elázott, kártyázni kezdtek, s a vendég pénzét mind elnyerte de ez nem volt elég. Ekkor kockázni kezdtek, és addig játszottak, amíg a bálványosi úr a hintót és a lovakat is elnyerte. Másnap a gyönyörűszép hintóval áthajtott testvéréhez, hogy azt az irigység ölje, aki mérgében és irigységében azt mondta testvérének, lesz neki annál szebb is. Erre a bálványosi testvér fogadott, hogy ha másnap estére szerez az övéhez hasonló hintót, mindenét, várát, birtokait testvérének adja. Ezt hallva a várúr még dühösebb, irigységében, rosszféleségében még elvakultabb, még gonoszabb lett. A testvérét hogy túlszárnyalja, Csíkból összeszedett 12 gyönyörű hajadont, akik között a leggyönyörűbb Anna volt. A 12 lányt befogatta a hintójába, és korbáccsal rájuk vágott, hogy induljanak el. Szegény lányok hiába erölködtek, a hintó meg nem mozdult. Ekkor a gonosz kényúr teljes erejéből rávágott Annára, aki az ütéstől összeesett, kihasadt bőréböl priccolt a vér. Anna szörnyű fájdalmában és elkeseredésében megátkozta a várat és kegyetlen urát, hogy pusztuljon el, minden süllyedjen a mélybe. A jó Isten meghallgatta Anna átkát, szörnyű vihar kerekedett, villámlott, dörgött, a hegyek megremegtek, a földből tüzes lángok csaptak ki, a földindulásban a vár, urával együtt elsüllyedt, a föld elnyelte. Amikor az ítéletidö elmúlt, a vár helyén egy kristálytiszta vizű tó jelent meg, rajta 12 fehér hattyú úszkált. A hattyúk kiúsztak a partra, a vizet lerázták magukról, és abban a pillanatban visszaváltoztak szépséges lányokká. A lányok hazamentek, csak Anna maradt ott örökre, de minden holdvilágos éjszaka kijön a tóból, arcát a Hold felé tartva fohászt mond, majd újra eltűnik.

Szent Anna-tó legendája 2

 

éges-régen élt ezen a vidéken két gazdag ember. Testvérek voltak, de folyton civakodtak egymással. Az egyiknek Büdöskőn volt a vára, a másiknak pedig azon a helyen, ahol ma a Szent Anna-tó látható. Egyszer egy idegen úr utazott át a vidéken gyönyörű négylovas hintaján, és megszállt pihenni Büdös vár uránál. Annak módfelett megtetszett az idegen hintaja, főként a lovai, s el is határozta, hogy bármi áron megszerzi a lovas hintót. Mivel a titokzatos idegen nem is akart hallani a vásárról, a gonosz várúr elhatározta, hogy elcsalja tőle a hintót. Kockázni kezdtek, s a várúr addig alattomoskodott, csalt, hogy elnyerte az idegen fogatát. Amint tervét megvalósította, máris áthajtott bátyjához kérkedni, hadd egye a másikat az irigység. Meg is jegyezte, foghegyről: nem hiszi, hogy a bátyja valaha is ilyen ép fogatra szert tudna tenni. Ez több volt, mint amit a fivér büszkesége elbírt! Azon nyomban fogadást ajánlott: egy napon belül szebb fogattal áll elő! A tét hatalmas volt: a vár és a hozzá tartozó birtokok. Öccse magabiztosan állta a fogadást, és gőgösen elhajtott. Elvakult bátyja ördögi ötletet agyalt ki: összeszedte a vár jobbágyai közül a nyolc legszebb hajadont, s azokat fogatta be hintajába. Felpattant a bakra, s mivel a törékeny vállú leányok nem bírták mozdítani a nehéz hintót, mérgesen közéjük csapott. Éppen a legszebbet találta el. Anna feljajdult, és átkot szórt a vár kegyetlen urára. Iszonyú dörgés, földindulás közepette a vár azon nyomban elsüllyedt urával együtt, helyén pedig egy szép tó keletkezett. A szüzek nefelejcsekké változtak, a gonosz várúr pedig rút vízisárkánnyá. Anna pedig a tó védőszentjévé lett, és imája elpusztította a vizet háborgató hatalmas szörnyet.

 

Szent Anna-tó legendája 3

 

A néphagyományban mind a mai napig élő rege szerint a tó helyén valamikor égbenyúló bérc emelkedett. Vele szemben egy másik hegy kopár sziklái ostromolták az eget. A két hegy csúcsára két gonosz testvér, Gáspár és Sándor grófok építettek várat, egyikük ezüstből, a másik pedig aranyból. Az egymással versengő, civódó grófok állandó rettegésben tartották a környékbeli lakosságot. Egy alkalommal egy gazdag utazó, aki gyönyörű négylovas hintón érkezett Sándor úr várához, éjjeli szállást kért a vár urától. A kapzsi gróf, miután nem tudta rábeszélni vendégét az irigyelt fogat eladására, kockajátékon elnyerte tőle. Eldicsekedvén szerzeményével Gáspár grófnak, az fogadást ajánlott, miszerint, ha ő egy nap leforgása alatt sokkal szebb és drágább fogatot nem szerez, akkor vagyonát öccsének adja. Gáspár ördögi tervet eszelt ki: a környék falvaiból összeszedette a nyolc legszebb szüzet és gyönyörű lószerszámmal ellátva, befogatta őket a legszebb hintójába. A szerencsétlen teremtések azonban meg sem bírták mozdítani a kocsit. Erre Gáspár gróf- szörnyű haragjában - ostorával rávágott a fogat élén levő legszebb lányra, akit Annának hívtak. Isten, meghallgatva a fájdalomtól térdre rogyott Anna könyörgését, szörnyű ítéletet hozott: megmozdult a föld, megnyíltak az ég csatornái, s az istentelen grófok várai a várhegyekkel együtt nagy robajjal a mélységbe zuhantak. Helyükön másnapra egy sötét vizű tengerszem tükrözte vissa felkelő nap sugarait. Így nyerte a tó a Szent Anna-tó nevet.

Szent Anna-tó legendája 4

 

 két testvér, mindkettő felfuvalkodott, alattvalóin, jobbágyain kegyetlenkedő, az egész vidéken zsarnokoskodó úr, a hűbéri kornak átkos szörnyei, kik embertársaik leigázásán és kínzásán találtak erkölcstelen életök táplálékát, kik az erőt és hatalmat csak rosszra használták.

 

Egykor idegen utazott a vidéken, ember nem látta gyönyörű négyes fogattal vont, ezüsttől, aranytól csillogó kocsijában, s útjaközben meglátogatta a Büdösön lakó fiatalabb grófot. Ez annyira megszerette vendége gyönyörű lovait, hogy azt tőle mindenáron meg akarta szerezni, de midőn a gazdag idegen azt semmi árért eladni nem akarná, kockázni kezdettek, s a házigazda oly szerencsével vagy inkább mesterkedéssel játszott, hogy az idegennek minden pénzét elnyerte, s ez végre is kénytelen volt kedves fogatát két faluért eladni a büdösi grófnak.

 

Alig jutott ekként a gyönyörű fogat birtokába, hogy átrobogott idősebb testvéréhez. Ez irigyen bámulta öccse új szerzeményét, s midőn gazdag asztalnál arany billikomokból ürítenék a lelkesítő nedvet – mely nemes szívekben nemes gondolatokat, rossz szívekben csakis vétkes ötleteket költ – fennhéjazva említi fel a fiatalabb testvér, hogy bátyja egész életében nem fog az övénél szebb és értékesebb fogatot előmutatni. Ez dühbe jött, s sértett önérzetében azt a fogadást ajánlá, hogy 24 óra alatt ő öccséjénél sokkal szebb és többre becsült fogattal fog megjelenni annak várában; a fogadás díja pedig az, hogy a vesztő fél várát és minden birtokait veszítse. Midőn ezen fogadási feltétel el volt fogadva, az öregebb testvér istentelen fejében felvillant ördögi gondolata kiviteléhez látott, összeterelte a vár jobbágyait, s azok közül a legszebb nyolc szűzet kiválasztván, azokat vad poroszlói által emezeknek iszonyú jajveszékelése között vára udvarára vonszoltatta, hol meztelenre vetkőztetve felhámoztatta és kocsija elé fogatta, oly szándékkal, hogy ezen fogattal jelenjék meg bizonnyal legyőzendő, s így mindenéből kivetkeztendő öccsénél.

Szent László pénze

A kunok éppen Kolozsvárott támadták, a magyar csapat azonban megfutamította az ellenséget. menekült a sok tar fejű kun, ki merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották a pogányokat.
A kunok vezére cselt eszelt ki ekkor. Kibontotta az iszákját és a rabolt kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt az üldöző magyarok elé.
Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Valóságos aranyesővel árasztották el az üldözőket. Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóhátról és marékszámra szedték a kincseket. Senki sem törődött ekkor már a pogányok üldözésével. László király hiába bíztatta fiait a további harcra. A csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra. Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult:
- Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam!
És íme, csoda történt ekkor. Isten a kunok földre szórt aranyát egytől egyig kővé változtatta!
E vidéken sokáig mutogatták a különös köveket, amit a nép Szent László pénzének nevezett!

A tordai hasadék

Erdélyben, a Torda mellett nagy harcot vívott a király a kunokkal. Futott a magyar sereg és futott a király is. A Torda feletti hegyélen vágtattak a magyarok, nyomukban a vérszomjas kunok. Szent László nyomában lihegtek a kunok, fejszéjükkel csaknem levághatták. A király ekkor felsóhajtott és imával fordult az egek Urához.
- Szabadíts meg Uram, hiszen éretted harcoltam!
Isten meghallgatta Szent László imáját és csodát tett! Kettérepesztette a hegyet a király mögött.

A kunok rettenve fogták vissza a lovaikat, mert hatalmas szakadék tátongott előttük. A király lova patkójának helye még évszázadok múltán is jól látszott ezen a helyen.

Szent László füve

Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla:

Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok közt fényes csillag.

Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta:
- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.

A Maros és az Olt legendája

Rengeteg nagy sziklahegy emelkedik Balánbánya fölött: Tarkő a neve.
Arról a szépséges szép tündérasszonyról nevezik Tarkőnek, aki ennek előtte több ezer esztendővel itt lakott aranypalotában. Volt mindene, amit szeme-szája kívánt; volt két nevendék leánya: Maros és Olt, mind a kettő szép, mint a ragyogó nap, s Tarkő tündér mégis szomorú volt mindig. Naphosszat üldögélt a palota ablakában, mely keletre nézett, szeméből folyt a könny, s a szívéből sűrű sóhajtás szállott a magas egekbe. Sok nagy szomorúságot okozott anyai szívének a két leányzó, akik folyton perlekedek. Maros, az idősebb, csendesebb természet volt, de bántotta erősen, hogy a könnyen lobbanó, tüzes Olt mindenben első akart lenni. De volt ennél nagyobb szomorúsága is az ő szívének. Még gügyögő gyermekek voltak a leányai, mikor a tündérek királya számkivetette az ő férjurát, aki hatalmas nagyúr volt a tündérek között, s egyszer feltámadott a király ellen is.
-Az legyen a büntetésed, mondotta a tündérek királya, hogy soha többé ne lásd a feleségedet. A tenger legyen a te birodalmad, a feleségedé a szárazföld. Eredj, s vissza ne kerülj ide többet!
A számkivetett tündér, Tarkő ura, a Fekete-tenger mellett húzódott meg, onnét sóhajtozott vissza szép felesége és gyermekei után. Hiába kért, hiába várt kegyelmet, nem kapott soha.
-Anyám, édesanyám kérdezte egyszer Maros, miért vagy mindég olyan szomorú?
Mondotta Tarkő:
-Két nagy bánat nehezedik az én szívemre. Az egyiket ti okozzátok, mert mindég vetélkedtek. A másik nagy bánatot a mi királyunk okozza, aki számkivetette a ti apátokat. Ezért vagyok talpig gyászban, viselem is a gyászt halálom napjáig. Ha egyetértenétek, eljuthatnátok hozzá. Folyóvízzé változtatnálak, s összetett erővel áttörhetnétek sziklákon-, hegyeken, vad rengetegeken.
-Akarjátok, hogy folyóvízzé változtassalak?
-Akarjuk, akarjuk! Mondták lelkes szóval a leányok.
De míg Tarkő a másik szobába ment a varázsvesszőért, a két leány összeveszett azon, hogy kinek a neve alatt utazzanak. Tarkő nem hallotta a perlekedést, s megölelvén, megcsókolván a lányokat, mindkettőt meglegyintette az aranyvesszejével. Abban a pillanatban csörgedező patakká váltak, s elindultak ketten kétfelé.
-Ó, jaj nekem, hát nem együtt mentek? Jajgatott Tarkő. ; Jertek vissza, jertek!
De már nem hallották jajszavát. Olt tüzesen tört előre, Maros is szaladott, de már valamivel csendesebben, de más irányba. S amint tovább-továbbhaladtak, nőttek, növekedtek. Olt szilajul vágott a hegyeknek, sodorta a fákat, köveket, sziklákon tört keresztül. Ám alig ért a verestoronyi szorosig, kimerült, alig-alig folydogált, meg-megállapodott, s nagy nehezen lépett egyet-egyet elébb.
Búsan sóhajtozott magában:
-Ó, miért nem hallgattam édesanyám szavára! Itt kell elpusztulnom egyedül, elhagyottan, senki sem könyörül rajtam.
Ám egyszerre zúgást, morajlást hall, s ím látja, hogy hömpölyög felé lassan, méltóságosan egy rengeteg nagy folyó. És hallja Maros hangját:
-Jere, jere! Tarts velünk! Engem magába fogadott a Duna, ő elvisz édesapámhoz, elvisz téged is.
-Ó, vigyél el engem is esdekelt, Olt, hadd látom meg édesapámat!
Abban a pillanatban a vén Duna hátára kapta Oltot, ki bezzeg most szeretettel ölelte, csókolta testvérét, Marost. Így látták meg édesapjukat, ki ott állott a Fekete-tenger partján, azon a helyen, ahol a Duna beléje szakad.

Képek az Oltról...

   

...és a Marosról.

Oldal: Székelyföldi legendák
Háromszék-pontosabban Sepsiszentgyörgy és környéke. - © 2008 - 2024 - haromszek-ahogyenlatom.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat